Itt az első fejezet, még nincs teljesen kész, de folyamatosan teszem fel... Még 3 napom van a kötelezőt elolvasni, szóval szurkoljatok.>.< style="font-weight: bold; font-style: italic;font-size:180%;">
Mortal Kiss/Halálos csók
1.fejezet: Back to school/Vissza az iskolába
11. oldal
Fay McCarone a szélfújta barna haját begyűrte csíkos gyapjúkalapja alá, mielőtt lehajolt, hogy egy másik képet csináljon.
Nem tudta mennyi ideig marad meg a hó, de nem volt hiányzásra alkalma. 'Tényleg késni akarsz már az első nap az iskolából?' Liz Wilkinson alkalomszerűen kérdezte. 'Tudod milyen házsártos leszel, ha késel?' Faye Liz-re pillantott, majd kinyújtotta rá a nyelvét mielőtt elfordult,hogy egy újabb képet csináljon a Winter Mill Középiskola kapuján kívüli virágokról. 'Csöngetnek' Liz figyelmeztette.
Faye egy sóhajjal felállt. Magasabb volt a legjobb barátjánál pár centiméterrel, Liz pedig valamin mindig panaszkodott, de Faye nem úgy látta, hogy nagy lenne a különbséget tenne. 'Liz, gyere. Nézd- ezek a rózsákat már hó borítja- és ez még csak a szeptember első hete!'
'Tudom, oké?' Liz egyetértett, hátrasimította a göndör haját a tökéletes sötét szemei fölé. 'Ez durva. Úgy értem, talán egy átkozott hóesés még okés lenne- de mindenki azt gondolná, hogy karácsony van. Az egész város úgy néz ki, mint egy képeslap'
'Pontosan' mondta Faye, majd egy újabb képet csinált. 'Ez az, amiért ezek a képek egy jó történetet csinálnak Miller-ben.'
Liz felhorkant. 'Persze, mert nem mintha a suliújság nem lenne tele egy tonnányi hülye képével, akik azokat a nagyon király képeket beküldik a hóembereikről.
12.oldal
Faye ránézett a barátnőjére, tudván, hogy csak ugratta. 'Hülyének neveztél?'
Rövid csend volt. 'Szóval..' kérdezte Liz, simán témát váltva. '.. valami hír az apádról ma reggel?'
Faye megrázta a fejét. 'Nem, nincs.'
'És nem írt e-mailt? Vagy nem hívott?'
'Nem.'
Liz egy pillanatra megint csendben volt, majd fényesen mondta, 'Oh, nos talán elfoglalt vagy valami. Hol volt a legutóbbi ásatás?
Faye csinált egy utolsó képet, felegyenesedett majd feltette a lencsevédőt a digitális tükörreflexes fényképezőgépére. Ez volt a karácsonyi ajándéka az apukájától a múlt évben, a legdrágább dolog amit valaha kapott tőle. A terve az volt, hogy amikor idősebb lesz, Faye is csatlakozna az egyik régészeti túrára, mint a többi fotós. Nem tudott várni- ez volt az amit évekig csinálni szeretett volna. Tényleg meglátogatni azokat a hihetetlen helyeket, amikről az édesapja mesélt, vele együtt, az lenne csak igazán fantasztikus. Utána, gondolta, Faye szerette volna megtalálni a módját, hogy tarhassák a kapcsolatot gyakrabban, amikor távol van. Néha hetek teltek szó nélkül, és Faye mindig aggódott, gondolatben viszont mindig megpróbálta elrejteni.
'Tanzániában van.'
Liz elkomorodott. 'Ausztráliában?'
'Nem... Liz, az Tasmania.'
'Oh.'
'Tanzánia Afrikában van.'
'Oda mész! A mail valószínűleg nem túl jó ott, igaz? Vagy a telefon. Vagy az internet..'
Fay McCarone a szélfújta barna haját begyűrte csíkos gyapjúkalapja alá, mielőtt lehajolt, hogy egy másik képet csináljon.
Nem tudta mennyi ideig marad meg a hó, de nem volt hiányzásra alkalma. 'Tényleg késni akarsz már az első nap az iskolából?' Liz Wilkinson alkalomszerűen kérdezte. 'Tudod milyen házsártos leszel, ha késel?' Faye Liz-re pillantott, majd kinyújtotta rá a nyelvét mielőtt elfordult,hogy egy újabb képet csináljon a Winter Mill Középiskola kapuján kívüli virágokról. 'Csöngetnek' Liz figyelmeztette.
Faye egy sóhajjal felállt. Magasabb volt a legjobb barátjánál pár centiméterrel, Liz pedig valamin mindig panaszkodott, de Faye nem úgy látta, hogy nagy lenne a különbséget tenne. 'Liz, gyere. Nézd- ezek a rózsákat már hó borítja- és ez még csak a szeptember első hete!'
'Tudom, oké?' Liz egyetértett, hátrasimította a göndör haját a tökéletes sötét szemei fölé. 'Ez durva. Úgy értem, talán egy átkozott hóesés még okés lenne- de mindenki azt gondolná, hogy karácsony van. Az egész város úgy néz ki, mint egy képeslap'
'Pontosan' mondta Faye, majd egy újabb képet csinált. 'Ez az, amiért ezek a képek egy jó történetet csinálnak Miller-ben.'
Liz felhorkant. 'Persze, mert nem mintha a suliújság nem lenne tele egy tonnányi hülye képével, akik azokat a nagyon király képeket beküldik a hóembereikről.
12.oldal
Faye ránézett a barátnőjére, tudván, hogy csak ugratta. 'Hülyének neveztél?'
Rövid csend volt. 'Szóval..' kérdezte Liz, simán témát váltva. '.. valami hír az apádról ma reggel?'
Faye megrázta a fejét. 'Nem, nincs.'
'És nem írt e-mailt? Vagy nem hívott?'
'Nem.'
Liz egy pillanatra megint csendben volt, majd fényesen mondta, 'Oh, nos talán elfoglalt vagy valami. Hol volt a legutóbbi ásatás?
Faye csinált egy utolsó képet, felegyenesedett majd feltette a lencsevédőt a digitális tükörreflexes fényképezőgépére. Ez volt a karácsonyi ajándéka az apukájától a múlt évben, a legdrágább dolog amit valaha kapott tőle. A terve az volt, hogy amikor idősebb lesz, Faye is csatlakozna az egyik régészeti túrára, mint a többi fotós. Nem tudott várni- ez volt az amit évekig csinálni szeretett volna. Tényleg meglátogatni azokat a hihetetlen helyeket, amikről az édesapja mesélt, vele együtt, az lenne csak igazán fantasztikus. Utána, gondolta, Faye szerette volna megtalálni a módját, hogy tarhassák a kapcsolatot gyakrabban, amikor távol van. Néha hetek teltek szó nélkül, és Faye mindig aggódott, gondolatben viszont mindig megpróbálta elrejteni.
'Tanzániában van.'
Liz elkomorodott. 'Ausztráliában?'
'Nem... Liz, az Tasmania.'
'Oh.'
'Tanzánia Afrikában van.'
'Oda mész! A mail valószínűleg nem túl jó ott, igaz? Vagy a telefon. Vagy az internet..'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése