mortal kiss-prológus

Kértétek egy páran,hogy fordítsuk le,aztán úgy döntöttem megpróbálom.:)
A FORDÍTÁSBAN ELTÉRÉSEK LEHETNEK![persze csak kicsik.]
Azért nem egy nyersfordítást tolok elétek.:D Most elkezdem fordítani,aztán a Prológust folyamatosan töltöm fel a blogra,és ma még remélem meg is lesz.Talán összejöhet az 1.fejezet is.:)És bocs,ha kissé értelmetlen lennének a mondatok,csak nem egyszerű összehozni mit is akarnak mondani.:D

Mortal Kiss/Halálos Csók
Prológus

1.oldal

Az erdőben a sűrű fenyves felett a koromsötét,csillagtalan égen ott ragyogott a nagy ezüst hold.Minden fehér volt,beborítva a váratlanul vastag hóval.Csend volt,de nem az ő félelmétől.

Előrehajolva futott,nehezen lélegezve.Az arca elé tartotta a kezét,eltakarta a szemét az éles, jeges ágaktól. Csapkodott a karjával,mert át akart rajtuk vágni,alig érezte a fájdalmat.

2.oldal

Ő volt a zsákmány és ők jöttek vele.

A tüdeje sípolt a nagy erőfeszítéstől.Őrjöngött és megbotlott a hóban,kétségbeesetten próbált meg felállni. Talán el kéne rejtőzködnie,és meg kéne várnia. De tudja,hogy ez reménytelen. Sehova se rejtőzhet. Nincs itt,sehol sincs. Csak egyet tehet: elfuthat.

Valahonnan a fenyők közül egy földöntúli vadászkürt üvölt. A távoli hang dörgően hullámzott feléje: a lovak patái és a puffanó mancsok az összetömörödő hóban,a vadászat vitte előre.

A hó ellene dolgozott. Kitért a szoros fák közül,az árulóföldjére lépett. Mindent befedett kétségbeesése a fagyasztó hófúvásban,elhagyta a nyomokat,hogy ne elég egyértelműek legyenek ahhoz, hogy bárki is kövesse,akár kutyákkal akár nélkülük.


3.oldal

A célja a az általa ismert közút megtalálása volt,az erdőn át kígyózott nem messze innen, Winter Milltől. Ha ezt meg tudná találni,de már nem volt remény...

A vadász hangja egyre hangosabb lett.Hátra akart nézni a válla fölött, de a lába beakadt egy gyökérbe a földön, fájdalmasan ráesett egy farönkre,szétzúzva a bal vállát. Nagyot pördült és keményen a földre esett, de azonnal megpróbálta jobbra vonszolni magát.

Mozgolódást látott. Fekete, változó formájú, hosszabb mint egy kutya.A gondolatai cikáztak a fenyők között. Könnyen változtatta az irányát, kanyarodva gördülékenyen feléje. Felüvöltött egy állati sikoly, kegyetlenül szétoszlott a nagy égbolton.


4.oldal

Valahonnan előkerült egy nagy nyitott, habzó száj éles fogakkal.

Elfutott,de a lábait ólomnak érezte a hidegtől és a kimerültségtől.Az út nem messze van már. A fákból egyre kevesebb lett,fiatalabb és gyengébbek az erdő szélén.Újra megcsúszott,mert lejtőre érkezett, belenyomta a földbe a kezét, hogy megállítsa magát.

Egy üvöltéssel elváltak a zűrzavartól.Balra pillantott. Egy a lények közül itt volt most, elég közel volt ahhoz,hogy találkozzon a sárga,rosszindulatú szemével. A hó benyomódott az óriási vad, karmos mancs alatt.

Nagyobb mint egy kutya. Nagyobb ,akár mint egy...

A farkas vicsorított győzedelmesen. Feszített állkapoccsal bámult,nyál csorgott a csupasz fogai közül.

5.oldal

Visszafelé megbotlott,tudta itt az ideje a harcnak.A szörnyeteg már majdnem rajta volt,de kényszerítette magát,hogy felkeljen a hóból és kihúzza a fegyverét az övéből. Ez minden,amit akkor megtudott fogni-egy levélbontót. A férfi remegő kézzel tartotta ő előtte. A holdfény megcsillant a kis ezüst pengén, és tudta a farkas nevet rajta.

A dörgés egyre hangosabb lett és egyre közelebbről jött. A farkas felugrott és mély morgó hang jött fel a torkából. Kétségbeesetten hátravetette magát. A farkas elhibázta magát, lüktett a mellső lába és elég közel volt ahhoz,hogy érezze az avas levegővételét. A férfi kihúzta az ezüst pengét , a cél a lény szíve volt, éppen úgy, hogy ne csaphasson már vissza. Helyette lehorzsolta a szörny mellső lábát, alig ért hozzá a húshoz.

6.oldal

A farkas vijjogott,botladozva felállt, combjából fröcskölt a vér a tökéletes hóra.Rémelem hullámzott végig rajta,elzárva a lopakodó farkast.

Futásra kényszerült,a férfi lezuhant a hegyről,keresztül a vékonyabb fákon. Láthatta az utat,mert már meg volt a hótól tisztítva. Előregurult, összenyomva az aljnövényzetet.A vadász bömbölése felett egy új zajt hallott,kerék zörgést. Egy autó! Ott volt egy autó!

Ő talpra állt,most már tisztán látta az erdőt.

'Állj!' kiáltotta,integetve a karjával.'Állj!'

A teherautónál kürt szólt, berobbanva a hang a végtelen sötétbe.

7.oldal

'Kérem!Álljon meg!Segítsen!'

A kürt újra megszólalt, a teherautó elszáguldott, aztán meglepetten esett vissza a hóba.Kábultan és vontatottan felállt.De egyetlen eszköz hozhatott neki üdvösséget.

És ez az ezüst levélbontó volt.Pánikolva keresgélt a hóban maga körül,ahova esett.Nem volt nála-

Később rájött, hogy a vadász hangja megállt. Jeges rémület árasztotta el a lüktető szívét,amikor hátranézett.Egy farkas csorda állt mögötte-csendesen nézték csak méterekre.

Az áldozat elfutott.

A háta mögött állt egy nagy fekete ló egy sötét lovassal. Ahogy nézett ,a köpenyes alak a szájához emelte a kürtöt még egyszer. A kürt megszólalt. A farkasok vonyítottak.

8.oldal

Az erdő mellett a torony óra vert egyet.

Úgy gondolta,szórakoztató éjszaka volt.És nincs több remény...